Demokraták és populisták
2005-09-16 07:43
Napjaink talán legnagyobb, de mindenképpen legdivatosabb veszedelme a populizmus. Az olcsó népszerűség hajszolása, a tömeg kegyeinek keresése, ösztöneiből fakadó barbár követeléseinek kritikátlan kielégítése, jobban mondva, annak ígérete. A populizmus azért is veszedelmes, mert nagyon hasonlít a demokráciához, hiszen már az elnevezésük is megtévesztő lehet.
A demokrácia a görög démoszból, a populizmus a latin populusból származik, s mindkét idegen szó jelentése: nép, tömeg, közösség. Lelkiismeretlen politikusok gyakran lépnek fel a demokrácia álarcában, holott valójában közönséges populisták, míg népszerű államférfiakat sokszor vádolnak populizmussal, jóllehet a nép szeretete igazából a demokrácia elmélyült formájának szól. Jeles politikai elemzők, társadalomtudósok figyelmeztetnek rá, közéletünkben egyre nagyobb teret nyer a populizmus, beszivárog a pártokba, súlyosan mérgezve az eddig oly egészséges és kiegyensúlyozott politikai szférát.
Persze ez esetben is hiba lenne minden differenciálás nélkül, durván, mondhatni populista módon általánosítani. Például a kormány populizmusa kifejezetten demokratikus, haladó szellemű, építő jellegű, a népi demokrácia analógiájára úgy minősíthetnénk, mint népi populizmust, amivel szemben áll az ellenzék polgári populizmusa, ami retrográd, renegát és antidemokratikus. Tehát a népi populista az szükségképpen demokrata, míg a polgári populista - az egyszerűség kedvéért nevezzük megkülönböztető jelző nélkül csak populistának -, az minden körülmények között ellensége a haladásnak, a nép boldogságának, "magyarán": antidemokrata. Ezért az ellentétpár, mint arra Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több esetben is, helyesen rámutatott, felállítható a demokraták és a populisták között is. Miről ismerszik fel az egyik, s miről a másik? Elsősorban arról, hogy a populista mindig az emberekre hivatkozik, figyelembe veszi a többség reményeit, vágyait, érdekeit, ezáltal alattomos és rút diktatúrába akarja taszítani a népet. A demokrata viszont magasról tesz az emberek véleményére, lázas népboldogító tevékenysége közben nem hagyja zavartatni magát olyan demagóg hangoktól, mint igazságosság, esélyegyenlőség vagy társadalmi igény.
Gyurcsány Ferenc útmutatásai alapján roppant könnyű megkülönböztetni a demokratát a populistától, mert az előbbi szívből örül a kormány intézkedéseinek, kéjes gyönyört érez a 100 lépéses program ötleteitől, rajongva csüng a miniszterelnök minden szaván, míg az utóbbi fanyalog, az ország sorsáért aggódik, s kiveri a víz Gyurcsány megváltónak szánt agyrémeitől.
Nem kétséges, egy demokrata érzelmű vállalkozó boldog attól, hogy agyonadóztatják, rendszeresen új sarcokat vetnek ki rá, büszke, hogy megszüntették a Széchenyi-tervet, még akkor is, ha annak idején nyert a pályázaton, de a pénzt nem kapta meg.
Elégedettséggel tölti el, hogy a kormány a vállalkozók támogatása címén a Gyurcsány, Kóka meg Demszky csókosainak a zsebét tömi, legalább a hatástanulmányokat gyártó, szaktanácsokat adó, hírverést csapó, egyébként inproduktív vállalkozások prosperálnak az ő kemény munkája után elorzott adóforintjaiból. Bezzeg a populista vállalkozó folyton panaszkodik, hogy hiába dolgozik látástól vakulásig, nem jut egyről a kettőre, mert az állam az utolsó fillérjéből is kiforgatja, miközben elmondja mindenféle ügyeskedőnek, simlisnek, jogtalan haszonlesőnek, szigorúan megrendszabályozandó adócsalónak. A demokrata közalkalmazottnak, köztisztviselőnek is rózsás kedve támad, ha az olcsó és hatékony állam nevében kirúgják az állásából. Tudja, hogy áldozatot kell hoznia, mert a felelőtlenül osztogatott 50 százalékos béremelést csak a hasznavehetetlen léhűtőknek képes kigazdálkodni a költségvetés, pedagógusokra, önkormányzati dolgozókra, egészségügyiekre, szociális munkásokra már nem jut az állami bevételekből. A populista közalkalmazott meg azt mondja, neki édes mindegy, hogy most a 100, vagy a 150 ezer forintos fizetését nem kapja meg, munka nélkül lenni, nyomorogni, szűkölködni egyáltalán nem szeret, s ezen az állapotán a rá már nem vonatkozó bértábla pozitív változásai sem segítenek.
A demokrata gazdák egyenesen hejehujáztak, amikor az EU-támogatásokat nem kapták meg, nem törődtek azzal, ki nyúlta le a nekik járó pénzt, hiszen tisztában voltak azzal, szakszerűen, igazságosan, demokratikusan lett elköltve. S mit csináltak a populista gazdák? Demonstráltak, ahelyett, hogy otthon malmoztak volna, vagy Szabad Nép-félórákat szerveznek a kormányprogram elmélyültebb megismertetése érdekében, ha már a tavaszi mezőgazdasági munkákat úgysem tudták elvégezni. Minden valamirevaló demokrata szinte magából kivetkőzve ünnepli, ha meghallja az áfa-visszafizetések halasztásának hírét, vagy a 13. havi fizetések alkotmányellenes "megreformálását", a Nemzeti Kulturális Alapprogram pénzének jogtalan, önkényes és pofátlan zárolását, a tudományra, oktatásra, kultúrára, művelődésre szánt, törvényben garantált összegek lefaragását, átütemezését, egyáltalán, ha tudomást szerez bármely újabb költségvetési megszorításról, olyasmiről, amiről a populista azt mondja: a kormány már megint meglopta állampolgárait. Borzasztó belegondolni, de egyre terjed, növekszik, erősödik a populizmus, és ha így megy tovább, félő, hogy alig marad mutatóba néhány tisztes, igazi demokrata ebben az országban. Népünk Nagy Tanítója, Rákosi Mátyás azon kesergett annak idején, hogy kilencmillió fasisztával kell építenie a szocializmust. Nincs könnyebb helyzetben Kis Tanítványa, Gyurcsány Ferenc sem, aki lassan arra kényszerül, hogy tízmillió populistával építse a demokráciát.
Ugró Miklós; Magyar Nemzet
mno.hu - fideszfrakcio.hu
http://www.indavideo.hu/video/Orban_Viktor_az_Atv-ben/
Orbán Viktor populista?
Vagy tényleg így gondolja és ez egy zűrös agymenés,amit sokan "megesznek"?
